6.Fejezet

Sziasztoook <33 Ezer bocsánat hogy ilyen sokáig nem volt rész de egyszerűen nem volt ihletem,életkedvem sem volt valami sok de most egy kisebb szavazás után folytatom ezt a blogot is és a Sexual life-ot is.Jó olvasást.xoxo.<3

Liza szemszöge

Már eltelt 3 hónap azóta hogy semmilyen szintem nem beszéltem Justinnal.Az első pár napban hívtam,smst küldtem neki,twitteren is írtam neki,de semmire sem reagált.Így aztán feladtam és nem kerestem,azóta ő sem keresett.Azóta Chazzel beszélgetek meg mondhatni hogy ő tartja bennem a lelket.Mert még mindig szeretem Justint,de tudom hogy ezt már nem lehet helyre hozni.Éppen youtube-on böngészgettem mikor találtam egy dalt.Pontosabban az ő nevével,Nothing like us címmel.Meghallgattam.Elsírtam magam.Gyönyörű hangja van és a dal valami mesés.Én idióta mért feküdtem le Chazzel?? Gondolkodásomból anya zökkentett ki.

-Kicsim,vagy kimozdulsz ma valahova vagy kihuzatom a netet és elveszem a telefonodat is.-parancsolta rám.

-Anya,semmi kedvem császkálni.-mondtam unottan.

-Nem érdekel.Napok óta itt bent ücsörögsz és még csak ki sem léptél a házból.Én megértem hogy hogyan érzed magad lelkileg,de erre nem az a megoldás hogy a szobádba zárkózol bizonytalan időre és depresszióba zuhansz.

-Lehet hogy igazad van.De hova menjek?-nyomtam ki a laptopot.

-Kellemes meleg van kint.Sétálj egyet a parkig vagy menj le a partra.

-Az messze van.

-Jót fog tenni a séta és a friss levegő.-simított hátamra majd kiment.

Ezért szeretem anyát.Mindig tudja hogy ilyenkor mire van szükségem.Kivettem a szekrényemből egy nyári szettet,ami egy rövid gatyából és egy ujjatlanból állt.Magamhoz kaptam a telefonomat és a fülhallgatót majd elindultam.Egész út alatt zenét hallgattam és néztem a járó-kelő embereket.Látszólag mindegyik boldognak tűnik,de nekik is vannak gondjaik,viszont erősek és nem hagyják el magukat.

*30 perc séta után a parton*

A tenger valami eszméletlen szép főleg naplementében.Csináltam is egy képet róla és feltettem instagramra.

liza gyönyörű a tengerpart

Aztán mikor lejjebb görgettem akkor találtam egy másik képet is Justin jóvoltából.

Ahogy látom a szokása megmaradt.Mikor együtt voltunk akkor minden este kisétáltunk a partra és kint ültünk 1-2 órát majd a végén mindig csináltunk róla képet.Volt mikor beállítottunk egyikőnk telefonját és közös képet csináltunk a tengerrel.Még mindig hiányzik.Nagyon.

FONTOS.!!!!

Most nem résszel érkeztem,de az is lesz hamarosan.Az alábbi linkre mindenképp menjetek rá ugyanis ha követni szeretnétek a blogom,szükségetek lesz arra hogy ezt megtudjátok.
http://noriciisblogdesign.blogspot.hu/2013/06/nagyon-fontos-minden-egyes-bloggernek.html

5.Fejezet

Justin szemszöge

Még mindig ugyanúgy álltunk,próbáltam elmozdulni de egyszerűen nem ment.Az illata rabul ejtett.Egyszerűen nem tudtam neki ellenállni,de muszáj volt hisz elfelejtettem valamit ami vele kapcsolatos és az bármi lehet.Akár jó,akár rossz.Talán még rokonok is lehetünk.Na jó azért ez szerintem kizárt.

-Ne haragudj,én csak..-kezdtem bele miközben kissé eltávolodtam.

-Hallgatlak.-mondta mosolyogva.

-Az illatod..rabul ejtett.-egyszerűen nem tudtam magamban tartani.

-A dolgok egyike,amit elfelejtettél.-mondta és leült a lépcsőre szomorúan.

-Mesélj ilyen apró dolgokat.-ültem le mellé.

-Mikre gondolsz?-kérdezte.

-Amik például a kedvenceim voltak meg ilyesmik.-mondtam.

-Hát oké,szóval..amit érzel rajtam az az egyik kedvenc parfümöm,amit elsőként szerettél meg rajtam.Állandóan szaglásztál meg a nyakamat bújtad.-mondta vigyorogva a semmibe nézve.

Ekkor olyan volt mintha előugrott volna valami kép.Mintha láttam volna magam előtt ahogy ülünk a suliban szünetben az egyik padon,ő az ölemben ül,s a nyakát puszilgatom.Esküszöm átjárt a deja vu és a bizsergés.

-A következő amit megszerettél bennem,az a szemem volt.Az megismerkedésünkkor rögtön megdicsérted,miután 5 percig bámultad.A hajammal pedig imádtál babrálni.

Aztán hirtelen beugrott minden.Fogalmam sincs hogy hogyan,s miként,de beugrott minden.Az első randink,az első csókunk,az első szeretkezésünk,az első vitánk és...az első megcsalás.Amilyen hirtelen lettem boldog hogy eszembe jutott minden,gyorsan végig futott az agyamon és olyan hirtelen tört újra össze a szívem.Mérges voltam Chazre,s csalódott voltam Liza tette miatt.Éreztem hogy könnyeim kezdenek előtörni,így felálltam és futni kezdtem.De most vigyáztam hogy ezúttal ne kerüljek kórházba.

Nem hittem el hogy ez tényleg megtörtént.Azt hittem hogy ez csak egy rossz álom.Megálltam.

-Ezt nem hiszem el.Miért velem történik ez meg?-ordítottam el magam és a földre rogytam,majd sírni kezdtem.

Vagy fél óráig ott bőgtem a földön mint egy 5 éves kisgyerek,majd nagy nehezen felálltam és hazamentem.Beléptem az ajtón,majd anyát a nappaliban ülve találtam.Amint észrevett rögtön odarohant hozzám,arcomra simított majd letörölte könnyeimet és magához ölelt amit viszonoztam.

-Miért?-csak ennyit bírtam kinyögni.

-Nem tudom kincsem.-simogatta hátamat.-Minden rendben lesz ígérem.

-Nem.Soha nem lesz rendben semmi.Teljesen össze vagyok törve és fogalmam sincs mit csináljak.-ekkor már a kanapén ültünk,majd kopogtak.

Odamentem az ajtóhoz és kinyitottam,majd Lizával találtam szembe magam.

-Minden eszedbe jutott,igaz?-kérdezte elcsukló hangon.

-Liza..-kezdtem bele életem legfájdalmasabb mondandójába.-Sajnálom,de ezt nem folytathatjuk.

-Justin,kérlek,csak adj egy kis időt magadnak.-mondta és kicsordult egy könnycsepp szeméből.

-Itt már nincs szükség időre,sem megbocsátásra.Ez többé nem lesz az igazi.Vége,sajnálom.-mondtam mire elsírta magát.

-Szia.-majd rácsuktam az ajtót.

Visszaültem anya mellé majd lehajtottam a fejem.

-Kicsim,én itt leszek veled ha szükséged van valamire.Menj fel és pihenj le vagy zongorázz.Az mindig leszokott nyugtatni,emlékezz csak vissza.

-Köszönöm anya.Nagyon szeretlek.-öleltem meg majd felmentem.

Leültem a zongorához és neki kezdtem.Egy szomorú dalt próbáltam létrehozni.Fél óra gyakorlás után ez létre is jött.Most jött a versírós része.Az már könnyebb volt,mivel megvoltak bennem az érzések.Majd összekovácsoltam a 2 dolgot.Ez már másfél órába tellett de megérte mert szerintem gyönyörű dal született belőle.Fel is hívtam anyát hogy hallgassa meg.Leült az ágy szélére és csendben végighallgatta.A végén mikor ránéztem,könnyezett.

-Ez csodaszép lett Justin.Tedd fel youtube-ra.-kérlelt.

-Anya,nincs jó hangom.-mondtam.

-De jó hangod van.Amúgy meg hány olyan ember van aki úgy tesz fel feldolgozásokat hogy nincs hanguk?Na gyerünk tedd fel.

Eljátszottam,ő felvette,majd feltettem.Lezuhanyoztam és lefeküdtem,nehezen de elaludtam.

5 komi és kövi :))<333

4.Fejezet

Justin szemszöge 2 hét múlva otthon

Már javában itthon vagyok és még mindig nem jutott eszembe az a "valami" ami Lizával kapcsolatos.Ez alatt az idő alatt találkoztam a haverokkal,elmentünk ide-oda.Ma épp Chaz és Chris alszik itt nálam és éppen nyomjuk a instagrammot.Aztán megláttam egy képet Selenáról (szerkesztői megjegyzés: senki sem híres aki Justinnal kapcsolatba van) ami pár perce posztolt ki.Előjöttek a régi emlékek,amikor még minden rendben volt köztünk és kissé rosszul érintett,így egy könnycsepp végig is gördült az arcomon.

-Hé haver minden oké?-kérdezte Chris.

Letöröltem a könnycseppet majd felnéztem a srácokra.

-Persze,minden oké.-mondtam és erőltettem egy mosolyt az arcomra.

-Biztos?-kérdezte Chaz.

Nem válaszoltam csak bementem a telefonomon a galériába és rányomtam egy képre,amit kitettem instagramra.

@justinbieber #tbt amikor még minden rendben volt közöttünk

Igen,követtem a sztárok példáját és én is elkezdtem ezt a "minden héten csütörtökön posztoljunk egy régi képet instagramra #tbt címmel" dolgot.Ez a kép is még akkoriból való,mikor boldogok voltunk együtt.

-Haver,mi ez a kép?-kérdezte Chaz.

-Tudjátok néha azért hiányzik.-kezdtem bele majd letettük mindannyian a telefont.-Ha nem is ő,hanem az együtt töltött idő amikor boldogak voltunk együtt.

-Te Lizával is b..-kezdett bele Chris de Chaz belerúgott a lábába.

-Mi voltam én Lizával?-kérdeztem egyből rá.

-Semmi semmi mindegy.-mondta.

-Tesó..ha már elkezdted fejezd is be.

-Nem lehet.

-De miért?

-Mert még nem emlékszel.

-Mégis mire.

-Aminek köze van ahhoz amit majdnem kimondtam.

Itt abba is maradt a beszélgetés mert annyira elterelték mindig a témát hogy többszöri próbálkozás után már feleslegesnek tartottam hogy faggassam őket.Olyan éjfél körül járhatott mikor mindenki eltudott aludni.

*másnap reggel*

Reggel a nap sugaraira keltem fel.Mosolyogva kikeltem az ágyból és bementem a fürdőbe hogy elintézzem a reggeli teendőimet.Bezártam az ajtót és megengedtem a vizet a kádba,majd levettem az alsógatyát.A tükörbe néztem és megpillantottam hajamat ami úgy állt mintha belenyúltam volna a 220-ba.

Érdekes mód boldogságot véltem felfedezni magamon,de mintha valami hiányzott volna.Magam sem tudom mi.Miután tele lett a kád,beleszálltam és megfürödtem.Fél óra után kiszálltam és a csípőmre tekertem a törölközőt majd kimentem vissza a szobába.

A srácok még mindig aludtak.Ekkor támadt egy ötletem.Gyorsan felkaptam magamra egy alsógatyát,egy rövid gatyát meg egy izompólót majd leosontam a konyhába.Felvittem két poharat,majd a fürdőben megtöltöttem őket hideg vízzel.Oda álltam kettejük közé és egyszerre rájuk öntöttem a vizet.

-Mi a szar?-ugrottak fel egyszerre.

Engem ott elkapott a röhögő görcs,gyorsan letettem a poharat mert tudtam hogy ezt nem úszom meg.

-Te nem vagy normális EMBEEEEEEEER.-mondta Chaz.

-Ezért meglakolsz basszus.-mondta Chris.

Azzal elkezdtünk párnacsatázni ami nem mondom eléggé vaddá sikeredett.Mindenki kapott bőven.Majd ennek a nagy mókának az én szeretett anyukám vetett véget.

-JÓ REGGELT SRÁCOK.-ordította mikor belépett.

-Jóreggelt.-köszöntek egyszerre mosolyogva.

-Jóó reggelt anyaaa.-öleltem meg majd adtam arcára egy puszit.

Ebédig még elszórakoztunk majd ebéd után,ami milánói volt,nyomtuk az x-boxot 3-4 órán keresztül majd a srácoknak haza kellett menniük.Már a szobámban ültem a gép előtt és filmet néztem egy ideje.Mikor vége lett,kinyomtam a gépet és leballagtam.Ekkor egy ismerős hangot hallottam meg.Anya volt és Liza talán.Megbújtam és hallgatózni kezdtem.

-Annyira szeretem és nem tudom mit kéne tenni hogy minden a régi legyen.-mondta Liza.

-El kéne hívnia randizni vagy valami.Hátha akkor rendbe jönne a dolog.-mondta anya.

-És ezt hogy érjem el?-kérdezte Liza.

-Kicsim erre neki kell rájönnie.-mondta anya.

-Héééj csajok ugye nem zavarok.-sétáltam oda hozzájuk.

-Fiam te sosem.-mondta anya.Lehuppantam kettejük közé.

-Van programod most?-néztem Lizára.

-Öhm,nincs.-nézett rám majd anyára.

-Elmegyünk sétálni egyet?Tök jó idő van.

-Menjünk.

-Anya?-néztem anyára.

-Menjetek csak,nekem úgyis dolgom van.

Elköszöntünk anyától majd elindultunk a park felé.Útközben vettem fagyit nekünk majd mire a parkba értünk addigra mindkettőnknek elfogyott.Tök jól elbeszélgettünk majd mikor felálltunk és lassan sétálni kezdtünk,észrevettem egy slaggot a földön.Ördögi tervem támadt ekkor.

-Egy pillanat azonnal jövök,csukd be a szemed.-utasítottam Lizát.

-De miért?-kérdezte.

-Csak csukd be.-mondtam neki mosolyogva.

-Okéé.-mondta ő is mosolyogva.

Odaosontam a slaghoz és elkezdtem locsolni.Erre egyből kinyitotta szemét és próbálta magát takarni hogy ne legyen vizes.

-Attól hogy a kezeddel próbálod óvni magad,vizes leszel kislány.-mondtam neki.

Majd elkezdtünk kergetőzni.Hol nála volt és én kaptam belőle,hol pedig fordítva.Majd a vége felé mikor végre sikerült kivennem a kezéből és kikapcsoltam.Ám ekkor hirtelen megbotlottam és belé kapaszkodva ugráltunk hátra kettőt,majd a falnak ütköztünk.Mikor elkezdett röhögni akkor olyat éreztem amit eddig még soha.Deja vu-m volt,de nagyon.A mosolya...a röhögése...az "ölelése"...az illata...iszonyúan ismerős volt valahonnan..

sziasztok <3 elnézést a késésért :c 5 komi és kövi : ) 

3.Fejezet

Liza szemszöge

A kórházba siettem és rögtön megkerestem Pattie-t majd beszéltem vele,végül leültünk a folyosón.

-Pattie?-szólítottam meg pár perc csend után.

-Igen?-szólalt meg majd rám nézett.

-Miért hívtál?Úgy értem azok után,ami történt..-mondtam és lesütöttem szemem.

-Mert a fiamnak mégis csak te vagy/voltál a mindene.És tudom hogy nélküled nem tud élni.Másrészt pedig jogodban áll tudni róla azért mégis.

-És..akkor..szóval..ez azt jelenti hogy nem is vagy rám mérges vagy..?-kérdeztem félve.

-Én nem vagyok rád mérges,mert tudom mennyire szereted hisz mindig mindent megbeszélünk.De a fiam csalódott benned,de a szíve mélyén még mindig Te kellesz neki.-simított vállamra majd megölelt.

Majd kijött az orvos Justintól.

-Doktor úr mi van a fiammal?-állt fel Pattie.

-Hölgyem.A fia a balesetben elvesztette az emlékezetét.

-Hogy mi?-kérdeztük szinte egyszerre a dokira nézve.

-Sajnálom.Sajnos azt csak az ébredés után tudják meg hogy pontosan mit is felejtett el.Bemehetnek hozzá,de ne ébresszék fel.-mondta majd elment.

Pattie-re néztem és mosolyogva bólintottam majd visszaültem a helyemre.Nagyon félek és izgulok hogy vajon mi eshetett ki Justin memóriájából.

Justin szemszöge

Mikor kinyitottam a szemem,akkor anyával találtam szembe magam.A széken ült és engem nézett,miközben a kezemet fogta.Körülnéztem majd anyára pillantottam.Nem tudtam mi van.

-Anya?!-szólítottam meg.Egyből felállt és megölelt,majd nyomott egy puszit az arcomra.

-Justin,kicsim hogy vagy?-kérdezte egyből.

-Remekül érzem magam,de mi történt?-kérdeztem.

Miután elmondta,én csak döbbenten néztem rá majd ismét körbe.

-Szóval azt mondod hogy emlékezetkiesésem van és elfelejtettem valamit ami a múltban történt?-kérdeztem.

-Igen.-mondta szomorúan.

-Hát pedig én mindenre emlékszem.-mondtam mosolyogva.

-Lizre is?-kérdezte félve.

-Öhmm..kéne?-kérdeztem vigyorogva.

-Inkább behívom,hátha úgy beugrik.Lemegyek egy kávéért.-mondta majd kiment.

Liza szemszöge

Egy örökké valóságnak tűnt mire végre nyitódott az ajtó és Pattie lépett ki rajta..szomorúan.

-Na,felébredt már?Bemehetek hozzá?-kérdeztem egyből.

-Igen és igen.Lemegyek kávéért.-mondta majd el is tűnt.

Értetlenül néztem utána,majd nagy levegőt vettem és beléptem Justinhoz.Ott feküdt az ágyon félig betakarózva és rám nézett.A szívem hevesen vert.Félig a félelemtől,félig pedig attól amitől félek hogy bekövetkezett.

-Szia.-köszöntem majd leültem.

-Szia.-köszönt mosolyogva.Itt már tudtam mi van.

-Nem emlékszel rám,igaz?-kérdeztem szomorúan.

-Öhm,nem igazán,ne haragudj.-mondta.

Szomorúan lehajtottam fejem és elengedtem egy könnycseppet majd ismét ránéztem.

-A nevem Elizabeth Ross.De sokan Lizának vagy Liznek hívnak.-mondtam.

-Örülök.Én be sem mutatkozom hisz ismersz ha jól tudom.De mit is felejtettem el ami veled kapcsolatos?

-Ez még korai Justin.-nyitott be Pattie majd leült mellém.-Majd ha már felépültél,elmondjuk.

-Igen.-helyeseltem.

-Hát jól van.De Liza,megtennéd hogy csinálsz rólam egy képet?-kérdezte.

-Miért is?-kérdeztem vissza.

-Fel akarom tenni instagramra.Imádok képeket teszegetni fel oda naponta többször is.

-Na igen,ebben nem változtál semmit.-mondtam somolyogva.-Na add a telód.

Majd odaadta én pedig lefotóztam.

-Köszii.-mondta miután visszaadtam neki a telóját.

Majd egyszercsak fura lett az arckifejezése.

-Na mi az Justin?-kérdezte Pattie.

-Se..semmi,csak láttam egy érdekes képet amit egyik ismerősöm tett fel az előbb.-mondta.

A nap végén megígértem Pattie-nek hogy bent maradok Justinnál éjszaka,hogy ő tudjon aludni.

sziasztok <3 kicsit sokára gyült össze az 5 komi de köszönöm <33 íme a rész c: 5 komi és kövi : )

2.Fejezet

Liza szemszöge

Másnap reggel felkeltem és a fürdő felé vettem az irányt.Álmosan megnyitottam a csapnál a hideg vizet és megmostam az arcom hogy felébredjek.Mikor a tükörbe néztem,a szemeim nagyon kisírtak voltak.Kisminkeltem magam,amennyire tudtam hogy ne látszódjon majd összekaptam magam és indultam is a suliba.Mert igen,még suliba járok,de ez az utolsó évem.

Egy sima érettségit teszek le,mert az utóbbi időben azzal bárhova el lehet helyezkedni.Bár gondolkodtam azon hogy beiratkozok egy gyorstalpaló táncsuliba és arról lesz egy szakmám.Még gondolkodom ezen.Beértem a suliba,kiszedtem a szekrényemből az 1.órához szükséges cuccokat és beballagtam a terembe majd leültem a helyemre és twitterezni kezdtem.

@elizabethross Lizaaa broken hearted girl..

Írtam ki majd bejött a tanár és elkezdte az órát.Irodalom óránk volt és első felelőnek persze hogy engem választott...

-Elizabeth Ross..kérlek állj fel és mond el a verset amit mára kellett megtanulni.-mondta és rám szegezte tekintetét.

Felálltam és ránéztem.Őszintén?Semmit sem tanultam mert egész szünet alatt Justinnal voltam.Na jó tanultam kicsit de Jus mindig piszkált.Ő sosem volt az az okostojás fajta aki mindig tanul mindenből.Na persze én sem.

-Elnézést tanárnő de nem tudom a verset.-mondtam és ránéztem.

-És hogy hogy kiasszony? Volt majd nem 1 hete megtanulni?

-Nem volt időm rá.-válaszoltam.

-Bővebben esetleg?-kérdezte.

-A barátommal voltam.-mondtam.

-Ohh szóval Mr.Bieberrel töltötte idejét..értem.És gondolom nem éppen a tanulással voltak elfoglalva?!

-Deee...csak éppen azt az ágyban tették a takaró alatt...-szólalt meg az egyik köcsög srác.

-Kuss..-szóltam rá.

-Héé Ms.Ross...csak óvatosan a szavakkal ha kérhetem.-mondta a tanárnő.

-Okéé..de akkor ő is..-néztem szúrós szemekkel a srácra.

-Hahaha sohaaa..-nevetett.

Ekkor már elegem lett és neki rontottam.

-Mégis mi a faszt képzelsz hmm? Neked kibaszottul semmi közöd nincs ahhoz hogy én és Justin mit csináltunk 1 hétig,felfogtad?-lökdöstem a srácot.

-Héhé Elizabeth,azonnal menj az igazgatóiba.-ordított rám a tanárnő.

Ráköptem a csávó pólójára,felkaptam a cuccaimat és kibattyogtam a teremből és az igazgatói felé vettem az irányt.Leültem és vártam hogy az igazgató behívjon.Miközben a telefonomat nyomogattam,akkor jöttem rá hogy mit is műveltem.Sosem voltam ilyen.Nem tudom mi ütött belém.

Ennyire még sose húztam fel magam ilyenen,max elengedtem a fülem mellett és kész.Bár lehet hogy a tegnapi szakítás miatt volt.

-Ms.Ross,kérem jöjjön be.-hívott be a igazgató.Na most lesz végem.

Elkezdte a szokásos rizsát hogy miért küldtek be,amit elmeséltem majd elkezdte mondani hogy ilyen nem szabad tenni meg ilyenek aztán ridegen közölte hogy 2 hétre felfüggeszt.Idegesen trappoltam haza majd otthon ledobtam a cuccomat és bedobtam magam a kanapéba.Ekkor megcsörrent a telefonom.Chaz neve villogott.Enyhe mosoly kíséretében nyomtam meg az elfogad gombot.

-Szia Liza.-köszönt a telefonba.

-Szia.-köszöntem.

-Sajnálom az egészet.De tényleg.Ígérem hogy soha többet nem bukkanok fel egyikőtök életében sem.-mondta.

-Chaaz,kérlek.Csak te ne tűnj el az életemből.

-De mindent elrontottam..-mondta szomorú hangon.

-De jelenleg az egyetlen biztos pont az életemben te vagy.-mondtam.

-Tényleg?-kérdezte csodálkozva de éreztem hogy mosolyog.

-Igen,tényleg.-mondtam én is mosolyogva.

-Esetleg átmenjek?-kérdezte.

-Megtennéd?-kérdeztem vissza.

-5 perc és ott vagyok.-mondta és letette.

Míg ideért,addig a tv-t bámultam amiben semmi jó műsor nem ment.Majd csengettek.Kinyomtam a tv-t és ajtót nyitottam.

-Szia.-köszöntünk egymásnak mosolyogva majd megöleltük egymást és leültünk vissza a kanapéba.

-Na mesélj.-mondta.

-Hát ma beszólt az egyik osztálytársam és nekimentem ééés felfüggesztettek 2 hétre.-mondtam.

-Ajjj tee.-húzott magához és a lábaimat az ölébe tette,a fejem pedig a mellkasán pihent.-Többet ilyet ne,jó?

-Ígérem.-néztem fel rá mosolyogva.

A nap további részét beszélgetéssel és tv nézéssel töltöttük majd megcsörrent a telefonom.Pattie nevét pillantottam meg?! Mit akarhat ezek után még tőlem?

-Szia Liz te vagy az?-köszönt bele rögtön.

-Szia,igen én.-mondtam döbbenten majd felálltam.

Szokásom hogy telefonálás közben néha járkálok fel-alá.

-Baleset történt Justinnal és most kómában van..-mondta Pattie kétségbeesett hangon.

-Hogy micsoda?-álltam meg és kaptam döbbenten a szívemhez.

sziasztok babyk <3 köszönöm az 5 komiiiit <3 íme a következő rész ami azért késett mert gondok voltak a netemmel,amivel most is vannak de nemsokára lesz egy sokkal jobb netem : ) 5 komi és következő : )

1.Fejezet

Liza szemszöge


-Justin kérlek ne hagyj itt.!!! Maradj velem.!!!-mondtam zokogva a kocsija ablakánál.

-Mégis minek maradjak hmm.??-kérdezte szemrehányóan de mégis összetörve.

-Mert fontos vagy nekem.!!!-mondtam.

-Ha tényleg fontos vagyok neked,akkor miért tetted ezt velem.??-mutatott a házunk felé.

-Én..én..nem tudom..-dadogtam.

-Bizonyítsd be hogy szeretsz.!! Feltéve ha ez igaz..

-Mégis hogyan.?? Bárhogy döntök,valakit megbántok..

-Most ez komoly.?? Miután összetörted a szívem,még képes vagy ezt mondani.??

-Tudod jól hogy mindketten fontos személyek vagytok az életemben,de...

-Ha ő tényleg fontos neked akkor maradj vele. De engem ne keress soha többé.-azzal beindította a kocsit és elhajtott.

-NEEEEEEE JUSTIN KÉRLEK NE HAGYJ EL.!!!!-rogytam a földre és kiabáltam utána.

Majd a sarkon eltűnt a kocsija és vele együtt ő is.Örökre elüldöztem magam mellől.Sírva futottam egészen a szobámig majd magamra zártam az ajtót,lerogytam az ajtónak dőlve és sírtam tovább.Ezt az egészet magamnak köszönhetem.Örökre elveszítettem azt a személyt aki talán az életem volt.

Letöröltem könnyeimet majd nagy levegőt vettem és a fürdő felé tartottam.Megengedtem a vizet a kádba,ledobtam magamról a ruhákat majd bemásztam és 2-3 óráig ki sem tettem a lábamat belőle.Miután a víz már hideg lett,kiléptem a kádból és magam köré tekertem a törölközőt majd leengedtem a vizet és visszamentem a szobámba.

Megtöröltem magam majd felvettem egy bugyit és egy hosszabb pólót.Bebújtam a takaró alá és lábamra tettem a laptopot majd felmentem facebook-ra és twitterre.Egyiken sem történt semmi különös,így kikapcsoltam a gépet és álomba sírtam magam ami sikerült is.

Justin szemszöge

Otthon leparkoltam és beballagtam a házba.A nappaliban anyával találkoztam össze.

-Justin,mi történt?-kérdezte és vállamra simított.

-Liza..éés..éés..-próbáltam kinyögni akármit is,de anya csak magához ölelt szorosan amit viszonoztam.

-Csssss,Jus nyugodj meg.Sírd ki magad.Én melletted vagyok és leszek mindig.-mondta és adott egy puszit.

Megköszöntem majd felbattyogtam a szobámba és leültem az ablakhoz majd tárcsázni kezdtem Chazt.2 csöngés után felvette.

-Miért csináltad ezt haver.?-kérdeztem halkan,miközben a könnyek még mindig folytak végig az arcomon.

-Justin én nem direkt csináltam,de te is tudtad hogy nekem tetszik Liz és...-egyből közbe vágtam.

-És ezért kellett őt megdugnod.?Pont aznap mikor az évfordulónk van.?És pont a nappaliban.?-mondtam szemrehányóan sírós hangon.

-Haveeer...kezdte el.

-Azt hittem hogy barátok vagyunk.És hogy nem csapunk le egymás csajára.-mondtam majd letettem a telefont.

Felálltam és elindultam.Teljesen magamon kívül voltam.Anyára sem figyeltem oda mikor kérdezte hogy hova megyek.Mikor kiértem az utcára,futni kezdtem.Csak futottam és futottam.Nem érdekelt semmi és senki.A könnyek egymás után záporozni kezdtek a szememből és végig súrolták az arcomat majd elvitte őket a szél.

Mikor már elfogyott a levegő a tüdőmből,megálltam és a térdemre támaszkodtam kezeimmel,úgy

kezdtem el venni az oxigént.Legszívesebben most meghalnék.Az lenne a legjobb.Egy senki vagyok.Ekkor dudálást hallottam.

Gyorsan felnéztem és ekkor vettem észre egy kocsit,ami vészesen közeledni kezdett hozzám majd egy hatalmas lökést éreztem.Végül a földön kötöttem ki és az eget kémleltem az utolsó másodperceimben.

Minden emlék lepergett előttem és fájdalmasan kiadtam utolsó könnycseppemet és behunytam szemeimet.Örökre.

sziasztoook : ) nos,íme az első rész,remélem tetszeni fog : ) esetleg kaphatnék rá 3 komit? :$ : )