Még mindig ugyanúgy álltunk,próbáltam elmozdulni de egyszerűen nem ment.Az illata rabul ejtett.Egyszerűen nem tudtam neki ellenállni,de muszáj volt hisz elfelejtettem valamit ami vele kapcsolatos és az bármi lehet.Akár jó,akár rossz.Talán még rokonok is lehetünk.Na jó azért ez szerintem kizárt.
-Ne haragudj,én csak..-kezdtem bele miközben kissé eltávolodtam.
-Hallgatlak.-mondta mosolyogva.
-Az illatod..rabul ejtett.-egyszerűen nem tudtam magamban tartani.
-A dolgok egyike,amit elfelejtettél.-mondta és leült a lépcsőre szomorúan.
-Mesélj ilyen apró dolgokat.-ültem le mellé.
-Mikre gondolsz?-kérdezte.
-Amik például a kedvenceim voltak meg ilyesmik.-mondtam.
-Hát oké,szóval..amit érzel rajtam az az egyik kedvenc parfümöm,amit elsőként szerettél meg rajtam.Állandóan szaglásztál meg a nyakamat bújtad.-mondta vigyorogva a semmibe nézve.
Ekkor olyan volt mintha előugrott volna valami kép.Mintha láttam volna magam előtt ahogy ülünk a suliban szünetben az egyik padon,ő az ölemben ül,s a nyakát puszilgatom.Esküszöm átjárt a deja vu és a bizsergés.
-A következő amit megszerettél bennem,az a szemem volt.Az megismerkedésünkkor rögtön megdicsérted,miután 5 percig bámultad.A hajammal pedig imádtál babrálni.
Aztán hirtelen beugrott minden.Fogalmam sincs hogy hogyan,s miként,de beugrott minden.Az első randink,az első csókunk,az első szeretkezésünk,az első vitánk és...az első megcsalás.Amilyen hirtelen lettem boldog hogy eszembe jutott minden,gyorsan végig futott az agyamon és olyan hirtelen tört újra össze a szívem.Mérges voltam Chazre,s csalódott voltam Liza tette miatt.Éreztem hogy könnyeim kezdenek előtörni,így felálltam és futni kezdtem.De most vigyáztam hogy ezúttal ne kerüljek kórházba.
Nem hittem el hogy ez tényleg megtörtént.Azt hittem hogy ez csak egy rossz álom.Megálltam.
-Ezt nem hiszem el.Miért velem történik ez meg?-ordítottam el magam és a földre rogytam,majd sírni kezdtem.
Vagy fél óráig ott bőgtem a földön mint egy 5 éves kisgyerek,majd nagy nehezen felálltam és hazamentem.Beléptem az ajtón,majd anyát a nappaliban ülve találtam.Amint észrevett rögtön odarohant hozzám,arcomra simított majd letörölte könnyeimet és magához ölelt amit viszonoztam.
-Miért?-csak ennyit bírtam kinyögni.
-Nem tudom kincsem.-simogatta hátamat.-Minden rendben lesz ígérem.
-Nem.Soha nem lesz rendben semmi.Teljesen össze vagyok törve és fogalmam sincs mit csináljak.-ekkor már a kanapén ültünk,majd kopogtak.
Odamentem az ajtóhoz és kinyitottam,majd Lizával találtam szembe magam.
-Minden eszedbe jutott,igaz?-kérdezte elcsukló hangon.
-Liza..-kezdtem bele életem legfájdalmasabb mondandójába.-Sajnálom,de ezt nem folytathatjuk.
-Justin,kérlek,csak adj egy kis időt magadnak.-mondta és kicsordult egy könnycsepp szeméből.
-Itt már nincs szükség időre,sem megbocsátásra.Ez többé nem lesz az igazi.Vége,sajnálom.-mondtam mire elsírta magát.
-Szia.-majd rácsuktam az ajtót.
Visszaültem anya mellé majd lehajtottam a fejem.
-Kicsim,én itt leszek veled ha szükséged van valamire.Menj fel és pihenj le vagy zongorázz.Az mindig leszokott nyugtatni,emlékezz csak vissza.
-Köszönöm anya.Nagyon szeretlek.-öleltem meg majd felmentem.
Leültem a zongorához és neki kezdtem.Egy szomorú dalt próbáltam létrehozni.Fél óra gyakorlás után ez létre is jött.Most jött a versírós része.Az már könnyebb volt,mivel megvoltak bennem az érzések.Majd összekovácsoltam a 2 dolgot.Ez már másfél órába tellett de megérte mert szerintem gyönyörű dal született belőle.Fel is hívtam anyát hogy hallgassa meg.Leült az ágy szélére és csendben végighallgatta.A végén mikor ránéztem,könnyezett.
-Ez csodaszép lett Justin.Tedd fel youtube-ra.-kérlelt.
-Anya,nincs jó hangom.-mondtam.
-De jó hangod van.Amúgy meg hány olyan ember van aki úgy tesz fel feldolgozásokat hogy nincs hanguk?Na gyerünk tedd fel.
Eljátszottam,ő felvette,majd feltettem.Lezuhanyoztam és lefeküdtem,nehezen de elaludtam.
5 komi és kövi :))<333
Siess a kövivel.. (:
VálaszTörléslegyen kövi *-*
VálaszTörlés