5.Fejezet

Justin szemszöge

Még mindig ugyanúgy álltunk,próbáltam elmozdulni de egyszerűen nem ment.Az illata rabul ejtett.Egyszerűen nem tudtam neki ellenállni,de muszáj volt hisz elfelejtettem valamit ami vele kapcsolatos és az bármi lehet.Akár jó,akár rossz.Talán még rokonok is lehetünk.Na jó azért ez szerintem kizárt.

-Ne haragudj,én csak..-kezdtem bele miközben kissé eltávolodtam.

-Hallgatlak.-mondta mosolyogva.

-Az illatod..rabul ejtett.-egyszerűen nem tudtam magamban tartani.

-A dolgok egyike,amit elfelejtettél.-mondta és leült a lépcsőre szomorúan.

-Mesélj ilyen apró dolgokat.-ültem le mellé.

-Mikre gondolsz?-kérdezte.

-Amik például a kedvenceim voltak meg ilyesmik.-mondtam.

-Hát oké,szóval..amit érzel rajtam az az egyik kedvenc parfümöm,amit elsőként szerettél meg rajtam.Állandóan szaglásztál meg a nyakamat bújtad.-mondta vigyorogva a semmibe nézve.

Ekkor olyan volt mintha előugrott volna valami kép.Mintha láttam volna magam előtt ahogy ülünk a suliban szünetben az egyik padon,ő az ölemben ül,s a nyakát puszilgatom.Esküszöm átjárt a deja vu és a bizsergés.

-A következő amit megszerettél bennem,az a szemem volt.Az megismerkedésünkkor rögtön megdicsérted,miután 5 percig bámultad.A hajammal pedig imádtál babrálni.

Aztán hirtelen beugrott minden.Fogalmam sincs hogy hogyan,s miként,de beugrott minden.Az első randink,az első csókunk,az első szeretkezésünk,az első vitánk és...az első megcsalás.Amilyen hirtelen lettem boldog hogy eszembe jutott minden,gyorsan végig futott az agyamon és olyan hirtelen tört újra össze a szívem.Mérges voltam Chazre,s csalódott voltam Liza tette miatt.Éreztem hogy könnyeim kezdenek előtörni,így felálltam és futni kezdtem.De most vigyáztam hogy ezúttal ne kerüljek kórházba.

Nem hittem el hogy ez tényleg megtörtént.Azt hittem hogy ez csak egy rossz álom.Megálltam.

-Ezt nem hiszem el.Miért velem történik ez meg?-ordítottam el magam és a földre rogytam,majd sírni kezdtem.

Vagy fél óráig ott bőgtem a földön mint egy 5 éves kisgyerek,majd nagy nehezen felálltam és hazamentem.Beléptem az ajtón,majd anyát a nappaliban ülve találtam.Amint észrevett rögtön odarohant hozzám,arcomra simított majd letörölte könnyeimet és magához ölelt amit viszonoztam.

-Miért?-csak ennyit bírtam kinyögni.

-Nem tudom kincsem.-simogatta hátamat.-Minden rendben lesz ígérem.

-Nem.Soha nem lesz rendben semmi.Teljesen össze vagyok törve és fogalmam sincs mit csináljak.-ekkor már a kanapén ültünk,majd kopogtak.

Odamentem az ajtóhoz és kinyitottam,majd Lizával találtam szembe magam.

-Minden eszedbe jutott,igaz?-kérdezte elcsukló hangon.

-Liza..-kezdtem bele életem legfájdalmasabb mondandójába.-Sajnálom,de ezt nem folytathatjuk.

-Justin,kérlek,csak adj egy kis időt magadnak.-mondta és kicsordult egy könnycsepp szeméből.

-Itt már nincs szükség időre,sem megbocsátásra.Ez többé nem lesz az igazi.Vége,sajnálom.-mondtam mire elsírta magát.

-Szia.-majd rácsuktam az ajtót.

Visszaültem anya mellé majd lehajtottam a fejem.

-Kicsim,én itt leszek veled ha szükséged van valamire.Menj fel és pihenj le vagy zongorázz.Az mindig leszokott nyugtatni,emlékezz csak vissza.

-Köszönöm anya.Nagyon szeretlek.-öleltem meg majd felmentem.

Leültem a zongorához és neki kezdtem.Egy szomorú dalt próbáltam létrehozni.Fél óra gyakorlás után ez létre is jött.Most jött a versírós része.Az már könnyebb volt,mivel megvoltak bennem az érzések.Majd összekovácsoltam a 2 dolgot.Ez már másfél órába tellett de megérte mert szerintem gyönyörű dal született belőle.Fel is hívtam anyát hogy hallgassa meg.Leült az ágy szélére és csendben végighallgatta.A végén mikor ránéztem,könnyezett.

-Ez csodaszép lett Justin.Tedd fel youtube-ra.-kérlelt.

-Anya,nincs jó hangom.-mondtam.

-De jó hangod van.Amúgy meg hány olyan ember van aki úgy tesz fel feldolgozásokat hogy nincs hanguk?Na gyerünk tedd fel.

Eljátszottam,ő felvette,majd feltettem.Lezuhanyoztam és lefeküdtem,nehezen de elaludtam.

5 komi és kövi :))<333

4.Fejezet

Justin szemszöge 2 hét múlva otthon

Már javában itthon vagyok és még mindig nem jutott eszembe az a "valami" ami Lizával kapcsolatos.Ez alatt az idő alatt találkoztam a haverokkal,elmentünk ide-oda.Ma épp Chaz és Chris alszik itt nálam és éppen nyomjuk a instagrammot.Aztán megláttam egy képet Selenáról (szerkesztői megjegyzés: senki sem híres aki Justinnal kapcsolatba van) ami pár perce posztolt ki.Előjöttek a régi emlékek,amikor még minden rendben volt köztünk és kissé rosszul érintett,így egy könnycsepp végig is gördült az arcomon.

-Hé haver minden oké?-kérdezte Chris.

Letöröltem a könnycseppet majd felnéztem a srácokra.

-Persze,minden oké.-mondtam és erőltettem egy mosolyt az arcomra.

-Biztos?-kérdezte Chaz.

Nem válaszoltam csak bementem a telefonomon a galériába és rányomtam egy képre,amit kitettem instagramra.

@justinbieber #tbt amikor még minden rendben volt közöttünk

Igen,követtem a sztárok példáját és én is elkezdtem ezt a "minden héten csütörtökön posztoljunk egy régi képet instagramra #tbt címmel" dolgot.Ez a kép is még akkoriból való,mikor boldogok voltunk együtt.

-Haver,mi ez a kép?-kérdezte Chaz.

-Tudjátok néha azért hiányzik.-kezdtem bele majd letettük mindannyian a telefont.-Ha nem is ő,hanem az együtt töltött idő amikor boldogak voltunk együtt.

-Te Lizával is b..-kezdett bele Chris de Chaz belerúgott a lábába.

-Mi voltam én Lizával?-kérdeztem egyből rá.

-Semmi semmi mindegy.-mondta.

-Tesó..ha már elkezdted fejezd is be.

-Nem lehet.

-De miért?

-Mert még nem emlékszel.

-Mégis mire.

-Aminek köze van ahhoz amit majdnem kimondtam.

Itt abba is maradt a beszélgetés mert annyira elterelték mindig a témát hogy többszöri próbálkozás után már feleslegesnek tartottam hogy faggassam őket.Olyan éjfél körül járhatott mikor mindenki eltudott aludni.

*másnap reggel*

Reggel a nap sugaraira keltem fel.Mosolyogva kikeltem az ágyból és bementem a fürdőbe hogy elintézzem a reggeli teendőimet.Bezártam az ajtót és megengedtem a vizet a kádba,majd levettem az alsógatyát.A tükörbe néztem és megpillantottam hajamat ami úgy állt mintha belenyúltam volna a 220-ba.

Érdekes mód boldogságot véltem felfedezni magamon,de mintha valami hiányzott volna.Magam sem tudom mi.Miután tele lett a kád,beleszálltam és megfürödtem.Fél óra után kiszálltam és a csípőmre tekertem a törölközőt majd kimentem vissza a szobába.

A srácok még mindig aludtak.Ekkor támadt egy ötletem.Gyorsan felkaptam magamra egy alsógatyát,egy rövid gatyát meg egy izompólót majd leosontam a konyhába.Felvittem két poharat,majd a fürdőben megtöltöttem őket hideg vízzel.Oda álltam kettejük közé és egyszerre rájuk öntöttem a vizet.

-Mi a szar?-ugrottak fel egyszerre.

Engem ott elkapott a röhögő görcs,gyorsan letettem a poharat mert tudtam hogy ezt nem úszom meg.

-Te nem vagy normális EMBEEEEEEEER.-mondta Chaz.

-Ezért meglakolsz basszus.-mondta Chris.

Azzal elkezdtünk párnacsatázni ami nem mondom eléggé vaddá sikeredett.Mindenki kapott bőven.Majd ennek a nagy mókának az én szeretett anyukám vetett véget.

-JÓ REGGELT SRÁCOK.-ordította mikor belépett.

-Jóreggelt.-köszöntek egyszerre mosolyogva.

-Jóó reggelt anyaaa.-öleltem meg majd adtam arcára egy puszit.

Ebédig még elszórakoztunk majd ebéd után,ami milánói volt,nyomtuk az x-boxot 3-4 órán keresztül majd a srácoknak haza kellett menniük.Már a szobámban ültem a gép előtt és filmet néztem egy ideje.Mikor vége lett,kinyomtam a gépet és leballagtam.Ekkor egy ismerős hangot hallottam meg.Anya volt és Liza talán.Megbújtam és hallgatózni kezdtem.

-Annyira szeretem és nem tudom mit kéne tenni hogy minden a régi legyen.-mondta Liza.

-El kéne hívnia randizni vagy valami.Hátha akkor rendbe jönne a dolog.-mondta anya.

-És ezt hogy érjem el?-kérdezte Liza.

-Kicsim erre neki kell rájönnie.-mondta anya.

-Héééj csajok ugye nem zavarok.-sétáltam oda hozzájuk.

-Fiam te sosem.-mondta anya.Lehuppantam kettejük közé.

-Van programod most?-néztem Lizára.

-Öhm,nincs.-nézett rám majd anyára.

-Elmegyünk sétálni egyet?Tök jó idő van.

-Menjünk.

-Anya?-néztem anyára.

-Menjetek csak,nekem úgyis dolgom van.

Elköszöntünk anyától majd elindultunk a park felé.Útközben vettem fagyit nekünk majd mire a parkba értünk addigra mindkettőnknek elfogyott.Tök jól elbeszélgettünk majd mikor felálltunk és lassan sétálni kezdtünk,észrevettem egy slaggot a földön.Ördögi tervem támadt ekkor.

-Egy pillanat azonnal jövök,csukd be a szemed.-utasítottam Lizát.

-De miért?-kérdezte.

-Csak csukd be.-mondtam neki mosolyogva.

-Okéé.-mondta ő is mosolyogva.

Odaosontam a slaghoz és elkezdtem locsolni.Erre egyből kinyitotta szemét és próbálta magát takarni hogy ne legyen vizes.

-Attól hogy a kezeddel próbálod óvni magad,vizes leszel kislány.-mondtam neki.

Majd elkezdtünk kergetőzni.Hol nála volt és én kaptam belőle,hol pedig fordítva.Majd a vége felé mikor végre sikerült kivennem a kezéből és kikapcsoltam.Ám ekkor hirtelen megbotlottam és belé kapaszkodva ugráltunk hátra kettőt,majd a falnak ütköztünk.Mikor elkezdett röhögni akkor olyat éreztem amit eddig még soha.Deja vu-m volt,de nagyon.A mosolya...a röhögése...az "ölelése"...az illata...iszonyúan ismerős volt valahonnan..

sziasztok <3 elnézést a késésért :c 5 komi és kövi : )